Ááááá... néha nem kap szikrát az ember. Vasárnap este a Hahu-t böngésztem – egy barátomnak kerestem jóféle napi rohangálós autót két kiló környékén (HA TUDSZ SZÓLJ!) – és akkor akadtam bele ebbe a gyöngyszembe.

A legendás „tuning-autó” egy Civic, jobb sorsra érdemes hazai példányára. Szép az amikor ez ember falusi környezetben a Halálos Iramban akárhányadológián szocializálódik, és értékelendő amikor az emberi elme önmegvalósításba kezd, de ez azért tényleg odabasz.

Hazudni mondjuk nem hazudik a tulaj, talán enyhén csúsztat, mert a képekből is kiderül, hogy áll a garázsban tartott megállapítás. Dohányozni is bizonyára nem dohányoztak, de hosszú időre biztosították a tüdőrák fokozott esélyének szinten tartását, és látszik hogy a folyamatos karbantartás is éppen zajlik.

Hohó, és az előbb csak a felszereltség volt. Most jön a leírás…

A teljesen egyedi külső az megvan:) Súrós tekintet. Bazilika kilincsnyi orr, vagy inkább ún. „heft”. Apró disszonancia az elem és a kasztni formavilága közt. Annyi baj legyen, romantikus mezei piknikeken még jól jöhet.

Nem egészen tökéletes fordított trapéz farrész, és... hát... hmm... Zsuzsa néni az általános iskolás matektanárom is zavarba jönne, amikor átlókat meg oldalhosszakat kellene számolni ezen. Elveszett az ősi egyiptomiak tudása.

De legalább a gumi hűtött, mint egy jobb utcai versenyautón. 

Ennyit hát a teljesen felújított kasztniról. Ne sírjunk, hiszen itt van a fantasztikus „bivalyerős” – 101 Le – motor. Itt is tetten érhetők a professzionális tuning jelei. Polírozott szelepfedél, leömlő. Leömlő!!! – azért kiváncsi lennék mekkora portjai vannak annak a hengerfejnek, hogy karvastagságú csövek kellettek hozzá, az azonos csőhosszakról nem is beszélve.

A „szinte új” kagylóülések felett elegánsan elsiklanék.

Hölgyeim! Uraim! Vegyék, vigyék... csak műszakiztatni kell. Meg fényezni.