Nem bírom megállni, hogy ne írjam ki magamból azt a dühöt, amit nemrég éreztem. Éppen, hogy kigurultam robogómmal a főútra, utolértem egy 206-ost. Előtte lekanyarodott valaki, azért értem mögé, és egyből a jobb hátsó kerekére pillantottam. Önkéntelenül is felfigyeltem arra, az először felfoghatatlan mozgásra, amit a kerék produkált. Néhány másodpercnek el kellett telnie, hogy elhiggyem, ez tényleg egy közlekedésben résztvevő autóval történik meg. A kerék úgy mozgott, mintha nem fogták volna a csavarok. Mintha eltört volna a tengelycsonk, vagy nem tudom, de baromi félelmetesnek tűnt. Biztos láttak már autót rossz lengéscsillapítóval, mikor függőlegesen remeg a kerék az úthibákon. Na, ez oldalra is ugyan úgy remegett, mint fel és le.

Elkezdtem nyomni a dudát, gyerek nem hallotta meg. Szerencsére nem sokkal később ismét le kellett lassítani, és végiggondolva a dolog súlyosságát, a vezetőajtó mellé gurultam, és mutogattam neki a hátsó kereke felé, no meg ordítotam a bukóból, hogy lötyög a kereke. Srác, volt vagy 22 éves, egy legyintéssel nyugtázta a dolgot, hogy: "Köszi, tudom."

Majd ezt követően kiértünk a lakott területről, és egy kövér gázzal, remegő hátsó kerékkel elviharzott. Még cikázott is egyet jobbra-balra, gondolom ezzel csekkolta, hogy mi a probléma. Számomra hihetetlen, hogy ennyire szarik rá valaki egy lötyögő kerékre. Elhihetik, nem dramatizálom túl a dolgot, azzal a felfüggesztéssel komoly, nagyon komoly problémák voltak. És, ha a nikelezett műszaki érzékével elszámítja magát és belezakózik egy szembejövő autóba? Akkor is legyint majd? Nem akarom főbelőni, ha újra elémkerül, mert én is voltam gyerek. Na de ennyire?

 Nem ez volt az...